Blog

Andorrai Szégyen

Az el múlt évek hatalmi arrogancián alapuló MLSZ vezetése okozta az „andorrai szégyen” néven a magyar labdarúgás eddigi legsötétebb napját.

Az, hogy 1 év alatt az Európa bajnoki csúcsról az andorrai mélységbe került a válogatott azért elsősorban Csányi és bandája a felelős! Ez a banda azt hiszi, mindent megtehet büntetlenül, megteheti, hogy saját szabályzatát is semmibe véve lecsökkenti az NB1 létszámát 12-re, megteheti a szövetségi kapitány, hogy nem megy el a mérkőzés előtt megbeszélt, leegyeztetett interjúra, megteheti, hogy nem mond le. Előírják, hogy kik legyenek a kezdő csapat tagjai, előírják, hogy legyen világítás, legyen alácsövezett pálya, minden héten több százezrekre büntetnek klubokat, csupán azért mert szurkolóik nem az MLSZ torz, beteges ízlése szerint szurkolnak. Az MLSZ a hibás, azért mert eltűntek a szurkolók a lelátókról és azért is, mert a magyar válogatott egy szedet-vetet csapattal utazott Andorrába és ott kikapott. Az MLSZ és a bandája az adózók pénzét a pénzünket politikai komiszárok hobbijának a megvalósítására használják. Az MLSZ edző képzésének következménye, hogy a magyar edzők sehova sem kellenek Európában. Azt hiszik, mindent megtehetnek büntetlenül, de tévednek Andorra büntetett! Az MLSZ és bandája nem a futball világában él, intézkedéseik, terveik, gondolataik nem életszerűek és ezek nem jobbá, hanem rosszabbá teszik a magyar labdarúgást. Emberek gondoljátok el azért játszottunk ilyen csapattal Andorrában, mert pihentetni kellett (vajon kinek az utasítására) a kupa csapataink játékosait, mert már előre félnek, hogy augusztusban már egyetlen egy magyar csapat sem lesz érdekelt! A magyar klubfutball a halovány nemzetközi kupaszereplése miatt mindenféle rangsorban a labdarúgás törpeállamainak polcára került, és ezt válogatott szinten tartósan túlszárnyalni lehetetlenség. Ez mind az MLSZ bűne, az igaz, hogy Csányi Sándor MLSZ-elnök gazdaságilag rendbe tette a szövetséget és a magyar labdarúgást, viszont el kellene gondolkodni, hogy akik mellette vannak tanácsadóként, nem biztos, hogy jó irányba viszik a futballt. Ők nem tudják, hogy a jó futballhoz elsősorban nagyon sok MUNKÁRA van szükség, nem világításra, nem alácsövezett pályákra és nem 20 év alatti játékosokra, nem Puskás Akadémiára. A magyar foci legnagyobb baja az évtizedek óta tartó, konzervált lustaság és az önámítás.

Reform kell, Magyarországon most már sokat költenek infrastruktúrára és az utánpótlásra, ám amíg a klubok nem lépnek partnerségre az iskolákkal, kidobott pénz az egész, hiszen nálunk a gyerekek 9–12 éves koruk között heti háromszor fociznak a napi kettő helyett, így  nem válik belőlük jó futballista. Hiába építenek a fiataloknak pályákat, fizetik meg a velük foglalkozó edzőt, és öltöztetik őket szép szerelésbe, a szakmai alapok később is hiányozni fognak a sprintek, az első labdaérintések dinamikájában, a letámadás vagy a területvédekezés automatizmusában.

Reform kell, a játékosok fizetését normálisra szintre állítani, hiszen pontosan azzal szembesültünk Andorra ellen, hogy a túlfizetett játékosaink csak ténferegtek a pályán, viszont a postás, a cukrász, a buszsofőr és a vasutas az életéért küzdött, mert ki akar tűnni, előre akar lépni. Hatalmas hiba, hogy ilyen pénzeket osztogatnak NB I-es játékosoknak, akiknek nem érdekük, hogy kikerüljenek, hiszen a magyar langyos vízben elvannak milliókért, külföldön pedig kevesebbet keresnének, és ráadásul ott dolgozni kellene érte. A kevesebb költségvetésnél már lehet egy 16 csapatos NB1 és lehet egy 16 csapatos NB2 és minden szerdán és szombaton mérkőzés! Sok néző előtt, a futball egy szenvedély, a futball maga a szurkoló, és nélkülük nincs labdarúgás!

Tehát még egyszer nagyon sok MUNKÁRA, ALÁZATRA és SPORTSZERŰ életmódra van szükség! Mert ott ahol ennyit hibáznak, és lusták a játékosok ott nem lehet jó a futball, nem lehet siker, mert azt nem adják ingyen! A világsztár Cristiano Ronaldo is megküzd minden dicsőségéért, ötvenkét szikrázóan kemény mérkőzésen lépett pályára az idényben (és még hátravan a Konföderációs Kupa a nyaralása előtt), nem felkészülési szünetekkel kiszínezett hónapok vannak mögötte, hanem spanyol bajnokik, nemzetközi kupameccsek, BL-döntő és a portugál válogatott csatái. Hol van ettől a szinttől bármelyik magyar játékos, akit idehaza a hétköznapokon vattába csomagolnak, és aki, ha külföldre szerződik, meglepetten szembesül azzal, hogy akkora harc folyik a kezdőcsapatba kerülésért, amelyben alulmaradhat.

Mindenkor a legjobbaknak van csak helyük a nemzeti csapatba, Ajándékozni nem lehet válogatottságot, csapat tagságot fiatal gyerekeknek, mert a válogatott nem kísérleti labor, a nemzeti csapatban mindig a legjobbaknak kell (kell!) játszaniuk! Péntek este válogatottunk kikapott Andorrától – a magyar futballtörténelem egyik legcsúfabb, legszégyenteljesebb 1–0-s veresége van mögöttünk, annyi pozitívumot látok a korábbi évekkel ezelőtti történésekhez képest, hogy Dzsudzsák Balázs már tud sírni.

Bernd Storck menjen, vagy maradjon?

Az Andorra elleni vereségre nincs mentség vagy kifogás. Azt a válogatottat, amelynek játékosai másodállásban rúgják a bőrt, le kellett volna győzni. Érdemes azonban összefüggéseiben vizsgálni a kialakult helyzetet. Nem Bernd Storck egyedüli hibája a kudarc. Edzői hiba, hogy a horvát bajnokság gólkirályát, Futács Márkót és az MLS-ben már tizenkét találatnál járó Nikolics Nemanját meg sem hívta. Ahogy az is, hogy még a másodosztályban sem meghatározó játékos, Tóth Bence kezdőként kapott szerepet. Szintúgy nehéz a látottak után leírni, pontosan milyen elgondolás alapján próbálta a magyar válogatott megszerezni a három pontot.

 A szövetségi kapitány volt, aki kiválasztotta ezeket a játékosokat. Gondolom, hogy vállalja érte a felelősséget, levonja a konzekvenciát, és megteszi azt a lépést, amit ilyenkor meg kell tenni. Egy Andorra elleni vereség után tovább kell állni! Mindenesetre, ha a kapitányi stafétát át is kell adnia Storcknak, meglehet, a sportigazgatói posztját megtarthatja. Túl nagy befolyása van, túl nagy hatalom összpontosul a kezében, túl sok fizetést kap, és a menesztése annak beismerése volna, hogy az elmúlt időszakban tévúton járt az MLSZ. Storckot talán kevésbé érdekli, de jogos a felvetés: mi történik, ha ezt az eredményt egy magyar kapitánnyal éri el a válogatott? Pintér Attila tudna mesélni, de magunktól is kitalálhatjuk. Szóval nem ártana elgondolkodnia, vajon a szövetség belé vetett bizalmába hány kínos meccs férhet még bele.

Az igazi bűnös tehát az MLSZ és a világ labdarúgása BÜNTETT és MINŐSÍT! Jöhet a 60.hely és a negyedik kalap! Nincs mellébeszélés!

Vannak jó szelek s persze rosszak is, bár a hullámok mögött vár ránk a part,….

Képtalálat a következőre: „vitorláshajó”

„Méltatlan helyzetbe kerültem, illetve hoztak. Szeretném megköszönni Magyarország legjobb tulajdonosának, hogy itt lehettem. Sok sikert kívánok a folytatásra.
Nem reális célt tűztek ki elém.”
És akkor én mit szóljak mester? Méltatlan helyzetbe hoztatok engem, mint szurkolót!
Mert te pénz kaptál ezért a produktumért, én pedig pénzt adtam érte.
Méltatlan, méltatlan az a sok ellentmondás nyilatkozat ígéret, ami jellemző az elmúlt félévünkre.

Nézzük csak szépen, sorjában hogy is indult a szezonunk.
Az ankéton elhangzottakból egy röpke pár soros idézet.
– Egy esztendeje ugyanazt a célt fogalmaztuk, meg amit most: feljutás! Szeretnénk visszajutni az élvonalba, ám légiós szabály alaposan felborított az elképzeléseinek. Remek játékosoktól kellett megválnunk és olyan újakat igazoltunk, akikkel képesek vagyunk elérni a célunkat – vezette be szerda délután a Nyíregyháza Spartacus szurkolói ankétját Brekk János tulajdonos.”
Ezt követően Mátyus János szólt a közel háromszáz Szpari-drukkerhez.
Harmadszor kell célokról beszélnem. Először a bennmaradást tűztük ki, legutóbb a bajnoki címet. Mindkettőt teljesítettük. Most nem tudok bajnoki elsőséget ígérni, de azt igen, hogy végig harcban leszünk a feljutásért és mindent megteszünk a sikerért-így Mátyus János.
Így indítottunk erőtől duzzadva, és ha ez még nem lett volna elég sikerült két bombaigazolás is hiszen Tisza és Rudolf idekerülése ezen kategóriába sorolható csak az idekerülésről írok nem a játékról.

– Három éves szerződést kötöttünk, a támadó szekciót mindenképp szerettük volna megerősíteni. Nem titok, az volt a tervünk, hogy már júliustól nálunk szerepel Tisza Tibor, most realizálódott az átigazolás, köszönet érte Révész Bálintnak, aki maximálisan támogatja a klubot. Ezzel a szerződéskötéssel olyan keretünk van, mellyel elérhető a kitűzött cél, azaz a feljutás
mondta Brekk János tulajdonos. „
„- A jó futballistákat szeretjük, és ez alapján Tisza Tibort nagyon fogjuk szeretni. Általában több hét vagy akár hónap is kell egy új játékos beépítéséhez, itt azonban erre nincs szükség, így ha a papírjai rendben lesznek, már szerdán szeretném pályára küldeni. Aki tud focizni, annak elég elmondani a feladatát, meg tudja oldani. Nagyon boldog vagyok, hogy leigazolta a klub, és így mindenki számára egyértelmű a célkitűzésünk, az NB-I – mondta Mátyus János vezetőedző.
Tisza és Rudolf is e célok mentén érkezett, de említsünk meg mást is.

Az elsők között kötött szerződést a Nyíregyháza Spartacus Hermány Bencével. A kapus korábban a Ferencvárosban, legutóbb pedig a Vasasban védett.
– Hogy fogadtad a Nyíregyháza megkeresését?
Nagyon örültem neki, hiszen egy komoly hagyománnyal rendelkező klub. Mindenki tudja, hogy nem kiesett az élvonalból, és szeretne visszakerülni az NB-I-be, ez a cél pedig egyezik a személyes céljaimmal.”
Kérdezem én akkor a játékosokat is becsapták, hiszen mindenki az első osztályba való feljutás miatt érkezett.

Legalább is a nyilatkozatok ezt tükrözik, de az edző, mint látható és halható volt tegnap már nem reális célokról beszél.
Mi is okozhatta ezt a méltatlan helyzetet?
A sérülések vajon?
Már-már a kórház a város szélén film sorozat jutott sokszor az eszembe néha a napi hírek olvasása során.
Ez a mostani szünet olyan szempontból jól jött, hogy megtaláljuk azt a szerkezetet, melyben Rudolf Gergely nélkül hatékonyak lehetünk. A csapatkapitány egyre jobban játszott, így érzékenyen érinti a klubot a kiválása. Változtatnunk kell, és így azok kapnak bizonyítási lehetőséget, akik eddig kevesebbet szerepelhettek – mondta Brekk János ügyvezető.

Ez egy igen érdekes nyilatkozat a tulajdonos ügyvezetőtől szerkezet megtalálásról beszél és összeállítást is felvázol.
Akkor a szakma kihez tartozik tartozott ebben szereposztásban?
– Hasznosan teltek az elmúlt napok, ráadásul a sérültek közül Szokol Zsolt és Rubus Tamás is visszatérhetett, és Máté Péter is elkezdheti a munkát. A jövő héten is napi több edzés is szerepel a programban, Szolnokon pedig győzni akarunk, mint ahogy a Magyar Kupában is szeretnénk majd továbbjutni a Kozármislennyel szemben. Mivel 13.30-kor rendezik a mérkőzést, így már egy nappal korábban elutazunk. A célunk nem változott: fel akarunk jutni! Tudjuk, hogy játékban és eredményben is eddig elmaradtunk a várttól, látjuk a hibákat is, és igyekszünk őket kijavítani, mert többre vagyunk képesek. Mentálisan is rendbe kellett tenni a csapat tagjait, erre is jó volt a szünet, így bizakodva várjuk a következő meccseket. A téli szünetben vagy feljutó helyen, vagy lőtávolban szeretnénk lenni – mondta Brekk János ügyvezető.

Bárki bármit is mond ezen második idézet teljesen egyértelművé teszi, hogy ki is a szakmai igazgató a csapatunknál.
Ami nem gond nekem csak akkor nevezzük nevén a gyereket.
Hiszen így szokták.
De akkor én is joggal mondhatom, hogy méltatlan helyzetbe kerültem, hiszen nem ezt ígértétek.
Nem ezt vázoltátok.
Az egész féléves munkátok, amelyeket a nyilatkozatok is bizonyítottak megbukott.
Kíváncsi leszek a személyi változásokra, még hiszen ezt Mátyus egyedül nem tudta ennyire elrontani.
Uraim 8. helyen vagyunk három pont az előnyünk a 15. helyezetthez képest!
És 8 pontra az elsőtől!
És megyünk Kisvárdára!
Ha lehet egy tanácsom a lőtávolban maradásra:
Kell egy komoly távcsöves puska, amivel lehet, a galambokra célozgatni talán segít a lőtávolság -ban maradni.
Hiszen erre is volt ígéret:
„Elsőre talán furcsa lehet, hogy mit keres egy galambokról szóló hír egy futball csapat oldalán. Sajnos Nyíregyházán komoly bosszúságot – és fejtörést – okoztak a galambok az elmúlt időszakban, a Városi Stadionban. Hiába tisztították a székeket és lépcsőket folyamatosan a NyírVV dolgozói, két nappal később úgy nézett ki a létesítmény, mintha nem történt volna semmi. Több ötlet is felmerült és más városoktól is kértek tanácsokat a szakemberek mi lehet az a módszer mellyel költözésre lehet bírni az állatokat. Volt ahol sólymot vetettek be, és néhány hét után maguktól álltak tovább a galambok, volt ahol hálót feszítettek ki, vagy ragadozó madár másolatát függesztették ki.
Nyíregyházán most állatvédők segítségét kérte a Spartacus és a NyírVV akik vállalták, hogy elköltöztetik a galambokat. A héten már megkezdődött a munka, remélhetőleg a következő hetekben sikerül új otthont találni a madaraknak.
De ezt sem sikerült elintézni ugyan úgy szarban vagyunk mi nézők és a csapatunk is.
És ez a szar méltatlan hozzám.

Pedig egyszer már majdnem sikerült irányba állnunk az alábbi linken a 48. másodpercig
minden lényegi információ elhangzik.
https://youtu.be/X505ghAV7wI
De aki szorgalmazta a változást már nincs a vezetésben.

De mint ismerjük a talán legjobban idevonatkozó mondást a címből.
Vannak jó szelek s persze rosszak is,
bár a hullámok mögött vár ránk a part,
de semmilyen szél nem jó annak,
aki nem tudja, melyik kikötőbe tart.

Hajrá Nyíregyháza!
Hajrá Szpari!