Búcsuzóul:Milos Janics

Hát akkor eljött az idő. Sose gondoltam volna, hogy el fog. Jön majd egy szombat reggel, izgatottan felkelek, hiszen játszik a csapat. Készülődök, kivasaltatom az asszonnyal a mezem (még a régi,

Taurosos, három bikás időszakból való), előkotrom a szekrény mélyéből a sálat, hívom a haverokat,

akikkel a heti hajtás után ilyenkor találkozunk.

Csak most egy kicsit más a beszélgetés. Nem azt tervezgetjük, hogy hol iszunk meccs előtt egy sört,

nem kérdezem, hogy megvette-e valaki a jegyeket, csak azt egyeztetjük le, hogy kinél nézzük a

meccset. Legyen nálunk, mert nagyképernyős a tévé. Legyen Balázsnál, mert ott nem zavarnak a nők.

Legyen Andrisnál, bár nála inkább ne legyen!

Szóval én szeretem a focit, ahogy te is kedves olvasó, szeretem a Szparit. Bejártam a csapattal az

országot, igaz régebben többet utazgattam. Olyan szürreális élményekben volt részem, mint például

amikor a rákospalotai sárga-kékek piros-fehérben fogadnak minket Sopronban. Hejj, hogy szidtuk

Miskolczit, aztán csak betalált azon a meccsen is. Vagy amikor tizenhárman láttuk hétközben, ahogy

megverjük idegenben a Diósgyőrt egy bundameccsen 1-0ra. Vagy például ott voltam a dunaújvárosi

stadion avatón, amin kaptunk egy csúnya hatost.

Most ez lesz az utolsó meccsem jó darabig. Egy jó kis dunaújvárosi túra, bár remélem most mi

nyerünk majd hat-egyre. Bár mindegy is mit játszunk, nagyon fog fájni a szívem.

Mielőtt még valaki azt hinné, nincs titkolnivalóm. Fent vagyok a facebookon, nyilvános a profilom,

életem nyitott könyv. Nem ringatom magam abban a hiú ábrándban, hogy el tudok bújni bárki elől is

a XXI. században. Nem szégyellem, ha részegen fotó készül rólam, még egy nyamvadt zacskó szotyit

se dobtam be a pályára.

Most azonban lezárul 20 év. 20 év remény, küzdelem, csalódás, vágy, akarat, düh, öröm, mikor

mi! De nem is érdekelt. Hiányozni fog nekem a piros huszonegyes székem, ahol remek emberekkel

tölthettem el a hétvégéim egy részét. Persze azért ligakupa meccseken még majd találkozunk, de az

már más lesz.

Nem haragszom rád Szpari, megértem társaim, aki bemennek, de nekem ez már sok. Egyszerűen

unom, hogy a magyar labdarúgó szövetség semmibe vesz. Hogy hiába fizetek ezért a produkcióért

(egy fityinget nem ér józan embernek, nekem mindent!), semmibe se néznek. Mert Győrben is a

szurkoló volt a hülye, hogy miért csak egy órával a meccs előtt ment ki, ha nincs jegye. Meg a Fradi-
tábor a hülye (Úristen! Védem őket!), amiért olyan személyes adatokat kérnek tőlük, amit sehol a

világon.

Sajnálom, nekem elég volt. És elég volt a többieknek is: a feleségemnek, Balázsnak, Andrisnak, ,

Melindának, Édesapámnak. Elege van apósomnak, aki nem fog hatvan kilométerről ideutazni, hogy

kiváltsa a kártyát évi két-három meccsért.

Még két bajnokin találkozunk fiúk! Csodáljátok ezt a mezt úgy, ahogy mi. Szeressétek annyira

ezt a várost, sőt, csak fele annyira, mint mi! Váltsátok valóra álmainkat, adjatok nekünk, sötét

szabolcsiaknak becsületet. És ha mindezt megtettétek, élvezzétek azt a szeretetet, amit sehol máshol

az országban nem kaphattok.

Én is szeretlek Titeket, de most egy darabig nem találkozunk. Bár lesznek edzések, edzőmeccsek,

ligakupa-meccsek, szóval nem szakadok el. A távolból fogok nektek szorítani ugyanúgy, ahogy eddig.

Annyit azért még kérek, hogy verjétek meg nekem, nekünk a Pápát és az Újvárost. Hadd legyen szép

a búcsú! Közben reménykedem, hogy a januárban születendő fiamat majd egyszer kivihetem úgy,

ahogy Édesapám kivitt engem 1994-ben az MTK ellen.

Maradok tisztelettel Szpari-szurkoló:

Szokolai László

Nyíregyháza

1984.09.26.

Subscribe
Visszajelzés
guest
3 hozzászólás
Oldest
Newest Most Voted
Inline Feedbacks
View all comments
Csendesenszemlélő
Csendesenszemlélő
5 éve

Teljesen meg tudom érteni. Így lehet elüldözni a lelátóról a szurkolókat. 🙁

piroskek!
5 éve

Remélem a fórumon maradsz! Élmény olvasni a hozzászólásaidat, mikor alkalmanként berobbansz. 😉

majesyty
5 éve

http://ultrasliberi.hu/bucsuzoulmilos-janics/

Sokakhoz elértek szavaid 🙂