Hozzászólás: Csevegő

Én már csak azért írok, hogy tudjátok,  én is így gondolkodom.

Az , hogy mérhetetlenül csalódott vagyok nem teljesen fedi a valóságot. Romokban heverek. 41 évesen azt kell mondjam, a szeretett csapatom arcul ütött. Én, aki a végsőkig kitartanék, ( akár a párommal is összeakaszkodom, hogy ki tudjam követelni az ünneplést) erre lógó orral hazamegyek …

Megkérdezi, mi van veled? Nem ünnepelsz?

Nem-mondom én , és elvonulok . Tudja , most nem kell hozzám szólnia…..

 

Nem szólok én sem …..