Hozzászólás: Csevegő

Az előttem felsoroltakhoz én is fűznék pár gondolatot, csak hogy +pörögjön” a fórum. 🙂

Lucsánszky: – Lelkes amatőr státusz. A csapat feljutása legalább olyan váratlanul érte őt is, mint a szurkolókat. Cukrászban úgy tudnám elképzelni, mint aki finom csokitortát tud csinálni, de hiába szajkózzák körülötte a többiek, hogy ne egy kupac szarnak álcázza, mert így a kutyának sem kell majd. Azon túl, hogy a jelenlegi keretet ismeri – mondjuk a gyúró is hasonlóan – más értelmes érvet nehezen tudok felhozni, hogy ebbe a pozícióba került. Szakmailag gyenge, – aki kettős cserét csinál a 87. percben, arra más jelzőt nem tudok – kapcsolatrendszere kezdetleges. Ebből a pozícióból fog visszamenni a családjához majd.
Révész Attila : – Lelkes amatőr szakmailag, üzletileg viszont igen magas szinten áll. Ügyesen bevásárolta magát Brekk pénzén a Szpari kispadjára. Azóta sem tudom eldönteni, hogy Brekk volt annyira naiv, vagy Révész volt ügyes. Valószínűleg együtt a kettő. Nála jobb edzőt lehet ma szerezni a piacon, olcsóbbat nem biztos.

Véber: Bebizonyította, hogy nem szerencsés sokáig ülni a magyar bajnokságban egy csapat kispadján egy edzőnek. Az ő stílusával valameddig lehet inspirálni, motiválni a játékost, de egy idő után immúnis lesz rá mindenki. Attól, hogy végig ugrálja minden helyzetben a meccset a kispad előtt, nem biztos, hogy jó hatással van a játékosaira folyamatosan. Ebből a tevékenységéből a kevesebb gyakran több lett volna. A másik véglet a mi edzőnk volt, aki úgy ült a padon, mint aki fél felállni, mert valaki elfoglalja közben a helyét. Ha ide is hoznám, nem tartanám itt 2 évnél tovább. annyi idő alatt mindenki megszokná, nem tudna senkit magával rántani a stílusa. Valami hasonló probléma lehetett Mezőkövesden is.

Prukner : Olyan ő Kaposvárnak, mint Őze volt Nyíregyházának. Sikereket csak ott tudott elérni, – ott is csak egyszer, kezdetben – máshonnan dicstelenül távozott. Értelmes, jó pedagógusnak tartom. Ha vele jutottunk volna fel, akkor azt mondanám én is, hogy vigye tovább amit elkezdett. Így nem tudom mit kezd majd egy számára ismeretlen kerettel. Félő, mire megismeri őket, elmegy a bajnokság.

Gálhidi számomra emberileg nulla, így vele a legkevesebbet foglalkoznék. Az a főnök, amelyik nem áll ki a beosztottjaiért, csak, hogy a saját mundérját védje, az számomra nulla. A játékosainak annyi pénze nem volt már, hogy egyenek – ez szó szerint értendő, a Stadion étteremben ismeretlenül kettőnek fizettem ki egy alkalommal a 700 ft-os menüjét – ő pedig nyalta az utolsókig a papíron lévő tulaj hátsóját a nyilatkozataival. Nem szeretném itt látni a magam részéről.

Normális esetben én is azt támogatnám, hogy az az edző vigye tovább a csapatot, akivel kiharcolták a feljutást, de be kell, hogy lássam az itt felsorolt nevűek mindegyikével nagyobb esélyt látnék a bennmaradásra, ide értve Gálhidit is természetesen aki emberileg nagyon leírta magát előttem a Faragó érában.